,,...when Angels deserve to DIVE!!!"

Hú bazzeg...hogy is volt ez a blogolósdi? Szoktam vicceseket írni meg minden, de most lehet kelleni fog egy kis idő mire belerázódom..illetve belerázódunk, ugyan is Áronnal közösen fogjuk teregetni a vietnámi szennyest. Most én regetem.
1.elindultunk:

Moszkváig nem is volt gond, minden a terv szerint haladt(hal adás, he-he-he)..megérkeztünk, duty free, russian standard vodka, fanta narancs, sok muhaha meg ,,Ki mondja ki többször a BOMBA szót”-verseny. Oszt kiderült, hogy késik a gép..meg még egy picit…így lett az este fél8-as indulás helyett hajnal 2. Viszont rápihenhettünk Ho Chi Min cityre(Saigon) és az itteni trópusi éghajlatra.
Megjöttünk, vízum, taxi, sok motoros…egyszerre kb ennyi:

Ezek után városnéztünk és megtanultunk rendesen átmenni az úton. A lényeg az, hogy akármi van, nem szabad megállni.
Első átkelésünk(majdnem biztosak voltunk benne, hogy ez lesz az utolsó is) előtti nem őszinte mosoly :

Jól megéheztünk, de mivel nem volt még biztos pont az életünkben (egy tiszta wc) és nem mertük bekockáztatni egy idő előtt kezdődő bélflóraátállás mellékhatásait ezért betaláltuk az első BurgerKing-et... Igen,Vietnámban…Áronnal megbeszéltük, hogy ezt senkinek nem fogjuk bevallani, ezért le sem írom.
Valahogy mindenki megbámult minket..összesen 4db európai kinézetű embert láttunk a 6órás ottlétünk alatt, valószínűleg ezért volt, hogy pl a boltban a mellettünk lévő sorban lévő eladólány beesett a kasszagép alá..vagy csak hirtelen szerelt, ki tudja.
Vonat este 11kor, hálókocsi, Ballantines, jóccakát, reggel 6 Nha Trang! Fájnöli! Taxi, Angel Dive shop.Nem nagyon tudtuk eldönteni ki a büdösebb és kinek kell előbb zuhanyoznia, de ugye ezt is megoldottuk, aztán felfedeztük a város egy részét, majd úgy eltűntünk a szobában fél napra, mint akit leöntöttek egy vödör napalmmal.
Szerda óta minden nap merülünk valahol, hajóval visznek minket meg persze a vendégeket, akikkel majd mi is foglalkozunk, egyelőre csak a felszerelésüket állítjuk össze meg belökjük őket a vízbe, ha sokat tökölnek. Aki jól viselkedik, annak még a palackját is megnyitjuk előtte.

Ilyennel megyünk:

Ilyen helyekre:

Fishherman Bay(5-25m)

A staff zöme fiatal, mosolygós barátságos ember, Áront kivéve..ő egy hal.
Annyi vietnámi cuccot bezabáltunk mióta megjöttünk, hogy a feléről sem gondoltam volna, hogy én AZT megeszem.. mikor a néni az út túloldalán kevergeti a levest egy kis parázs fölött meg valami tésztás akármit és Áronnal 400Ft-ból úgy bezabálunk belőle, hogy hejj….persze nem ehettük meg az egész nénit, mert az itt illetlenségnek számít. Teljesen más kultúra…na mindegy.
Reggelente szintén utcai néninél vesszük a citromfűvel,uborkával,kétes eredetű hússal,rántottával,chilliszósszal meg tudjaretekmivel töltött meleg bagettet..elég finom amúgy, meg jobban esik utána a tenyérnyi nejlonzacskóba töltött szívószállal együtt begumizott jegeskávé és a tea, mielőtt felpakoljuk a hajót a búvárcuccokkal és kifutunk a vízre(Jézus nem nyomta ilyen profin a sétát,mint ahogy mi a futást). Napi két merülés, spec kurzusok, gyorstalpaló oktatás, saját jelbeszéd fejlesztése, most meg épp a diveshopban ,,dolgozom” ….
Jahh..tegnap Safety and Rescue feladatokat csináltunk, kivételesen a bícsen, 10-15m-re a parttól és miután befejeztük, nem jött értünk a busz... Legalább okot adtunk az ittenieknek a bámulásra, ugyan is szerintem ők sem látnak minden nap teljes búvárcuccban taxit stoppoló idiótákat (akik a kocsiba beszállás után is búvármaszkban, felfújt pofával vigyorognak a mellettük haladó motorosokra).

Áron kihagytam valamit?

Ja és kommentelni továbbra is ér, sőt jót is tenne kicsi szívünknek a visszajelzés, hogy ki olvas minket.. ;)